Kezdőlap 4. évad Legacies – Interjú Brett Matthewsszal a sorozat fináléjáról

Legacies – Interjú Brett Matthewsszal a sorozat fináléjáról

Írta: Dee

A Legacies – A sötétség öröksége véget ért a napokban és most Brett Matthews beszél a sorozat fináléjáról:

AVClub: Hogyan győztétek meg Julie Pleckel együtt Josephet és Candicet, hogy visszatérjenek mindketten? Figyelembe véve, hogy milyen gyakran hivatkoznak a karaktereikre a Legaciesban, miért éreztétek úgy, hogy most jött el az idejük?

Brett Matthews: Azt hiszem az ajtó mindig is nyitva állt előttük, Candice számára mindenféleképpen. Joe esetében ez egy kicsit bonyolultabb, mert neki volt egyfajta véglegessége. De logisztikailag, életvitelileg sosem volt megfelelő az időpont. Szóval, amikor éreztük, hogy a dolgok a végéhez közelednek, nagyon is könnyű volt őket meggyőzni. Mindketten benne voltak a dologban. Úgy éreztük, hogy ha ennek véget kell érnie, akkor csak így érhet véget ezzel a két karakterrel. Nagyon jó volt, katartikus és örömteli élmény.

AVC: Ha a sorozatot megújították volna, Candice felkészült volna rá, hogy egy teljes évadot forgasson le az új igazgatónőként?

BM: Nehéz ezt megmondani. Figyelj, örültünk volna, ha többet tudunk vele csinálni. Csak nem ez volt az elsődleges abban a pillanatban. De azt hiszem, nyilván nyitottak voltunk rá és ez egy nagyszerű fejezete lett volna a sorozatnak.

AVC: Milyen volt a felépítése Joseph forgatásának? Ha jól tudom éppen Torontóban forgatta a Titánokat, nem pedig Atlantában, igaz?

BM: Igen, ott volt. Az ‘igen’ válasz nagyon gyorsan jött, szóval, amikor kitaláltuk ‘hogyan fogjuk ezt kivitelezni?’, akkor egyszerűen csak elküldtök a rendezőt Torontóba, hogy egy zöld háttér előtt felvegyük és elküldtük a szöveget Joenak. Egy tökéletes világban Hopeot és Klaust összehoztuk volna, hogy legyen egy igazi közös jelenetük. De nyilván ez csak egy álom lehetett számunkra. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a vírus és a Titánok forgatási ütemterve nem teszi lehetővé ezt a fajta lehetőséget a karantén és a gyártási ütemterv felborulása nélkül. Szerencsére mi egy varázslatos sorozat vagyunk és az ember hajlandó elfogadni sok mindent abban a pillanatban, csak, hogy létrejöjjön az a pillanat. Elég nagy kihívás volt összehozni, de érzelmileg és történetileg mindenképpen ez volt a helyes lépés és megérte az eget és földet is megmozgatni miatta.

AVC: Mit árul el Klaus utolsó beszéde Hopenak arról, hogy milyen különleges kapcsolat fűzi össze őket apaként és lányaként?

BM: Szerintem ez egy hatalmas pillanat egy gyerek életében, amikor a szüleid azt mondják, hogy minden rendben lesz és szerintem ez a pillanat erről szól. Arról, hogy egy apa elmondja neki, mennyire büszke rá és arról, hogy tanácsot ad neki. Azt hiszem a legtöbb ember, aki elveszíti az egyik szülőjét – és sajnos én magam is átéltem ezt – nekik nagyon kemény és az ember azt kívánja, bárcsak lenne ideje egy utolsó beszélgetésre, mert nem tudhatja mikor jön ez el. Sokszor nem is tudod, hogy ez az utolsó alkalom, amikor az életed legfontosabb embereivel fogsz beszélni, ezért jó volt megadni Hopenak ezt. Tényleg megkapta az apja jóváhagyását és szeretetét, Klaus pedig mindig közvetlen volt ezzel kapcsolatban, de ezt elég szokatlan módon mutatta ki, ami elég zavaró lehetett egy gyerek számára. Úgy érzem ez Klaus szintjén azt jelenti, hogy elismeri a múltja hibáit és néhány szörnyű dolgot, amit tett; és úgy érzem, hogy ezeknek a dolgoknak az elengedése az, ami lehetővé teszi, hogy békére leljen. A sorozat elején azt mondtuk, hogy addig nem lel békére, amíg Hope nem lesz rendben. Nos a Legacies története nagyon is erről szól: ‘Mi történik Hopepal?, És rendbe fog jönni egyszer?’ Mindig is állandó kérdés volt ez, ezért így volt jó, hogy a lány életének ezt a pillanatát és a sorozatunk végét ezzel zárhattuk le véglegesen.

AVC: Hogyan jellemeznéd Hope fejlődését? A pilotban óvatos Mikaelsonként kezd, aki fél megnyílni és a sorozat fináléjában egy magabiztos fiatal nővé válik, aki üdvözli a természetfeletti lények következő osztályát.

BM: Dani nagyon jó partner volt abban, hogy elmeséljük ezt a történetet és beszélgettünk arról, hogy mit akarunk és mit nem a karakterrel. Az iskolában, ahogy a sorozat kezdődik, ami nem egy börtön Hope számára, de mégis állandóan szemmel tartják, mert tudják, hogy ott van a szörnyű végzete. És ha ő lesz  Tribrid, akkor olyan lesz, mint az apja. Mindezek az aggodalmak pedig jogosak, és mégis van Klausnak egy igazán szép oldala, ami nagyon is családcentrikus. Szóval szerintem generációs szempontból arról szól, hogy a gyerekeid ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint te és máshogy jöjjenek ki belőle. Ez Hope története volt: Mindezek a dolgok megtörténnek és valóra válnak, mivel Hope mély traumát élt át – ahogyan manapság a fiatalok is. Mi csak most kezdjük jobban megérteni és hála istennek, hogy ez így van. De nagyon fontos számunkra, hogy elmeséljük a karakter történetét, aki a máshogy jött ki és jól járt, megbékélt. Megértetted, hogy túllépett rajta és a saját feltételei szerint határozta meg az életét. Ez a hely  az iskola volt, ami egy ellenőrző rendszer és a végére eljutott odáig, ahol már nem neheztel a vezetői szerepre, hanem teljesen elfogadja és a barátait is, Lizziet és Josiet is.

AVC: Volt valami oka annak, hogy a sorozat nem merült el teljesen a Hope számára a The Originalsban felállított sötétebb történetekben?

BM: Egyrészt a Superman-probléma miatt, mert akkor, amikor a világ legerősebb teremtménye van a kezedben, meg kell találnod a módját, hogy akadályokat gördíts az útjába. És talán lennének olyanok, akiknek tetszene az a sorozat, ahol Hope a világ legerősebb teremtménye és akár 20 perc alatt mindent széttép. De, a drámák általában nem így működnek, ezért mindig kell találni olyan embereket, akik erősebbek vagy legalábbis kihívást jelentenek – és végső soron egy kihívás. A sorozatok mind nagyon különböző hangvételűek. Szerintem a Vámpírnaplók egy melodráma és egy nagy szerelmi háromszögről szól, ami később szerelmi történetté válik. A The Originals – A sötétség kora mindig is a családról szólt. A Legacies – A sötétség öröksége pedig a barátságról. A meglelt családról. És az emberek ezért szeretik; és ezért is nem, mert nem olyan sötét hangvételű, mint amilyenre vágynak. A Legacies egy olyan történetből indul ki, ami a legrosszabbat mutatja be, de végül rá kell jönnünk, hogy a gyerekektől sokat tanulhatunk, segítenek, mentenek és megoldják a dolgokat. Tudjuk, hogy a másik két fejezet sokkal sötétebb volt, sokkal ijesztőbb, erőszakosabb és mindezek, amikre azt mondjuk: A világ elég rémisztő. Erőszakos és mi is az ellenszere ennek? A Legacies mindig is egy könnyedebb, optimistább, szeretetteljesebb változata lett volna ezeknek a problémáknak, mint az előző részek, amikor a világ egy kicsit kevésbé elcseszett. De van egy csomó, amit a régi sorozatokban, ha megnézel és már nem valósíthatók meg, így már nem is tudod elkészíteni azokat a történeteket, mivel a világ változik és befolyásolja a fikciót is. De azt hiszem, ez az üzenet végigvonul a sorozaton, akár tetszik nekik, akár nem.

AVC: A finálé lezárja Hope és Landon között a viharos kapcsolatukat. Mi az ami továbbra is érdekelt ebben a dinamikában, és miért akartad ezt továbbvizsgálni Landon halála után is?

BM: Ez a két karakter bizonyos értelemben elválaszthatatlanul összekapcsolódik ebben az univerzumban és nyilván a sorozat egyfajta romantikus befejezéssel ér véget, de ez is a fiatal szerelem kifejezése. Hány embernek volt fiatal korában az első barátja, barátnője, akire azt hitte, hogy ő az igazi, de a valóságban nem tudhatod, hogyan alakul az élet, de a kapcsolatuk fejlődött és állítom, hogy a végén nagyon is sokat jelentenek egymásnak. Csak máshogy és ez így van rendjén. A legtöbb embernek így működik az élete. Ami igazán számít, hogy ők olyan karakterek, akik mindig is figyelnek egymás érdekeire és nagy áldozatokat hoznak egymásért és egyszerűen csak ott vannak egymásnak. A sorozat végén ki tudja megmondani, hogy ez a történet hova vezet a jövőben? Nyilván már sosem fogjuk megtudni, de érdekes volt, ahogyan fejlődtek a mély tisztelet és törődés felé. Ez a sikeres kapcsolat lényege, akár romantikus az, akár nem.

AVC: A fináléban végre az is kiderül, hogy Josie, aki az évad elején távozott, megbűvölt egy medált, amit még Hope adott neki és elküldte Mikaelsonéknak, hogy segítsen Hopenak visszanyerni az emberségét.

BM: Josienak valamilyen módon szerepet kellett játszania ennek az évadnak és sorozatnak a befejezésében. Ez a karakter, akit Kaylee Bryant keltett életre, túl fontos volt a Legacies számára ahhoz, hogy ne legyen így.

AVC: Jed és Ben kapcsolata kellemes meglepetés a TVD univerzumban. Miért éreztétek úgy, hogy most jött el az ideje annak, hogy két férfi karakter azonos nemű kapcsolatát ábrázoljátok és hogyan dolgoztatok azon, hogy elkerüljétek a queer karakterekkel kapcsolatos, mindenütt jelenlévő félreértéseket?

BM: Úgy hiszem, ez egy olyan történet, amit sokan mindig is el akartunk mesélni. Ben Lewis beleegyezett, hogy megcsinálja. Nagyon nehéz volt megtalálni neki a főszereplőjét, de nekünk szerencsénk volt. Zane igazi sztár és egyszerűen csodálatos srác, aki teljesen elkötelezte magát mellettünk. A megfelelő történetet kellett életre kelteni. És természetesen nagyban támaszkodtunk a queer íróinkra is. Nem kérdés, hogy Price Peterson hatalmas szerepet kapott benne. Határozottan azzal a vággyal léptünk ebbe az évadba, hogy ezt a kapcsolatot a TVD univerzumban a képernyőre vigyük, és a rajongók tetszését vagy nem tetszését, végső soron nem tudod irányítani. De az biztos, hogy jó volt látni, ahogy kibontakozik és a támogatást látni, amit kapott. Nem hiszem, hogy van olyan fejezet ebben a franchiseban, ami nem helyezné előtérbe az olyan kapcsolatokat, mint az övék és ez izgalmas, de ez csak két igazán jó dolog, mert az elkötelezett színész és egy klassz szerelmi történet, ami megérinti az embereket, vagyis reméljük, hogy megérinti az embereket.

AVC: Miért csak Jed volt az egyetlen feltámadt tagja a Szupercsapatnak, aki elvesztette az erejét? Mindig is az volt a terv, hogy az évad után elhagyja az iskolát?

BM: A finálét úgy készítettük el, hogy nem tudtuk a sorozat sorsát és megpróbáltuk elültetni a magokat a történetekhez, amelyeket izgatottan mesélnénk el. Természetesen Jed és Ben nagy szerepet játszottak volna a továbbiakban is, de egy nagy megoldandó rejtély és egy bonyodalom a kapcsolatukban, úgy tűnt, hogy ez a történet szükséges mozgatórugója lesz. De van valami nagyon szép abban is, hogy Jedet bizonyos ponton nem terheli a múltja és túljut rajta, aki majd tényleg tiszta lappal indíthat egy olyan emberrel, akit neki szánt a sors. Az átkok és a többi dolog – ez az, amiért Jed és Ben alapvető szinten megértik egymást. Jed egy olyan őrült utat járt végig, hogy a pilotban még egy egydimenziós zaklató volt, most pedig egy rendkívül szeretett személlyé vált. Meghozta a döntést: Nem akar olyan ember lenni többé. Egy olyan személyt találni, aki tényleg megérti ezt és nem ijed meg tőle, ettől olyan gyönyörű az egész.

AVC: Mi volt a másik befejezés, amit leforgattatok arra az esetre, ha berendelnek egy új évadot belőle? Mit mutattatok volna be egy ötödik évadban?

BM: Volt egy nagy csavar a következő évad indítására, amiben az istenek és egy nagy időugrás szerepelt – és Jen. Az a szomorú, hogy ez Jen egyetlen jelenete a fináléban. Imádjuk Jent és imádjuk azt, amit Pipert csinált vele a szerepében. Ez minden bizonnyal egy elég nagy időugrással járt volna, szétszéledt karakterekkel, néhány istenes dologgal, ami problémákat okozott volna Jednek és Bennek. De azt hiszem, egy olyan évad lett volna, amiben végül a karakterek visszatalálnak egymáshoz és különböző utakra terelik őket, az iskola falain túl. Szóval igen, leforgattuk az az egy jelenetet, és ez egy Jed-Ben-Jen-Kronosz jelenet, szóval ez valahol még létezik. Mindig is tudtuk, hogy ha előzetesen berendelik, akkor bekerül, ha pedig nem, akkor kivágjuk. Ez egy igazán új, zavaros és izgalmas fejezetet hozott volna a karakterek életébe.

AVC: A fináléban MG és Lizzie, valamint Cleo és Kaleb úgy tűnik, hogy készen állnak a következő lépésre a kapcsolatukban. Mit mondanál az évad eseményei – és igazából a finálét megelőző epizódok – hogyan segítettek nekik rájönni, hogy mi az igazán fontos?

BM: Elég extrém körülményekkel kellett megküzdeniük, néhányan közülük valóban meghaltak és visszatértek az életbe. Ez nagyszerűen tisztázta a dolgokat! MG és Lizzie számára, figyelj egy olyan világba, ahol a sorozat négy évad után véget ér, ez tűnt a történetük logikus lezárásának. MG-nek tényleg fel kellett nőnie a saját vezetői szerepébe és, hogy ez mit jelent anélkül, hogy kompromisszumokat kötne azokkal a dolgokkal, amik a karakter lényegei. Azt hiszem MG útja az volt, hogy rájöjjön, hogyan lehet szívből vezető és azt hiszem, Lizzie nagy félelme mindig is az volt, hogy el fogja cseszni ezt a jó dolgot. Ez pedig az ő útja, hogy felismerje, hogy elég jó hozzá, ugyanannyit tud nyújtani, mint mások és ne gördítsen tovább akadályokat az útjukba. Úgy érzem Aurora mellett és Hope mellett lennie az, ami igazán eljuttatták őt ide. Kaleb és Cleo akadályokkal néz szembe, de fontos volt számunkra, hogy Cleo boldog legyen. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is ellene fogadna. Ennek egy része a jövőbeli történetek jövőbiztosítása, de nem hiszem, hogy van olyan verzió, ahol ezek a karakterek nem jutnának át a másik oldalra. Imádom, hogy Kalebet mennyire nem tántorítja el a sors és a hülyeség, mert tudja, hogy ez az a nő, akit szeret és ezért megoldja. És, hogy Cleo, aki egy ilyen tragikus családi történetből került ki, egy olyan jövőt lát, ahol újra vannak gyökerei, szerintem ez egy jó befejezés volt számára.

AVC: Cleo az igazgatónő asztalánál foglal helyet, mielőtt Caroline félbeszakítja. Ez azt hivatott előrevetíteni, hogy mi várhat rá egy nap a jövőben?

BM: Cleo bepillantása a jövőben megmutatta neki, hogy egy nap ő fogja vezetni a Salvatore iskolát és ez nem zavarta, és akkor abban a pillanatban ezzel a gondolattal játszadozott. Erről szól az egész.

AVC: Mi a valószínűsége annak, hogy a jövőben további spinoffokat kapunk vagy visszatérhet a TVD univerzum?

BM: Nehéz elképzelni, hogy ez az univerzum véget ér teljesen. Nem tudom, milyen formában vagy módon fog ez bekövetkezni. Tudom, hogy Julie és én már beszélgettünk az ötletekről, és sok érdekes dolog van, karakter. Szerintem a szereplőink nagyon sok tagja köré lehetne sorozatot csinálni. Én legalábbis rongyosra néznék egy Jed és Ben sorozatot.

AVC: Vannak emberek, akik erre vágynak!

BM: Tudom és én is közéjük tartozom. Ha a Warner Bros érdeklődne, szerintem nagyon is érdeklődne erre, de én izgatott lennék, ha többet láthatnék Hope történetéből is – az összes karakteréből, igazából. Szerintem bármelyik jöhetne. És ha a Legacies véget ér, remélhetőleg folytatódik és kap egy második életet, ahol rátalálnak a gyerekek Netflixen és találnak benne valamit, ami megszólítja őket. De a Vámpírnaplók univerzum nagyon is részletes és sok különböző típusú sorozat és színvilágú van, amit még nem fedeztünk fel. Mystic Falls egy furcsa hely, Damonnak és Elenanak van egy gyermeke, szóval bármennyire is nehéz látni, hogy a Legacies véget ér, szerintem lesz folytatása. Juliet és engem mindig is lenyűgözött, hogy hány gyerek talál rá a Netflixen a sorozatra. Nagyon sok barátunk lánya, még csak most tapasztalja meg először, így nagyon is öregnek érezzük magunkat, de mégis van egy gyönyörű, de időtlen természete a vámpíroknak. Ez az, amiért a vámpírok lenyűgöznek minket – egyszerűen annyi mindenre van metafora és bármilyen műfajba bele lehet tenni őket. Úgyhogy szerintem még sok-sok történetet lehet elmesélni ebben a franchiseban. Ha bárki akarja őket, akkor biztosan tudja, hol talál meg minket.

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .